Kutyával Szlovéniában

Eredetlieg Olaszországba, tengerpartra szerettünk volna menni a kutyákkal, szeptember közepén. De aztán az élet másként hozta, sok minden közbejött ... Így végül az olasz tengerparti nyaralásból egy szuper, őszi, tóparti-túrázós egy hét lett Szlovéniában.
Ismerősök javaslatára Bohinjt és környékét választottuk. Az egyik tóparti faluban, Stara Fuzinában foglaltunk szállást, egy régi (de ma is működő) malom épületében kialakított 2 apartmanos panzióban. Természetesen jeleztük előre, hogy 2 nagyobb kutyával megyünk, ami nem okozott a házigazdáknak gondot (de napi díjat felszámoltak a kutyák után).
A Bohinj-tó egyébként Budapesttől kb 530 km-re fekszik. Az út nagy részét autópályán megtéve 5,5 - 6 óra alatt oda is értünk. Mivel Mogyi sajnos nehezen viseli az autós utakat, így mi viszonylag sokszor megálltunk. Az autópályáról letérve, az út utolsó 60-80 km-ét, gyönyörű helyeken tettük meg, elhaladtunk a Bled-i tó partján és láttunk mesés kis hegyi falvakat is.
Megérkezésünkkor már az első pillanatban azt éreztük, hogy ez a hely igazán különleges. Hatalmas, olykor felhőkbe burkolózó hegyek veszik körbe, a házak mellett patak csobog, csend és nyugalom honol, a porták rendezettek, a levegő pedig kristálytiszta.

Stara Fuzina a Bohinj - tótól mindössze 5 perc sétára van, így megérkezésünk után az első dolgunk volt lemenni a partra és körbenézni. A látvány, ami elénk tárult sokkal szebb volt, mint vártuk, varázslatos, meseszerű és idilli. A hosszú, autóban töltött órák után, a 2 kutya is örömmel szaladgált, élvezték a hatalmas teret és a szabadságot.
A második (de első teljes) napunkon körbesétáltuk a tavat (ez kb 10-12 km). Odafelé a közvetlen a part mentén lévő erdei úton haladtunk Stara Fuzina-tól Ukanc település felé. Ukanctól visszafelé Ribcev Laz-on keresztül Stara Fuzina-ig viszont az autó út mentén, de külön kis ösvényen, lehet sétálni. A tó és a környéke ősszel is csodálatos, a víztükör olyan sima volt, mintha ki lenne feszítve és a fölé magasodó hegyek tükörképe tisztán látszott benne.




Mivel októberben jártunk itt, szinte alig találkoztunk másokkal. Szállásadónk is elmondta, hogy ez a legjobb időszak, mivel a nyári szezon már elmúlt, de a téli (sí)szezon még nem kezdődött meg, ilyenkor a legnyugalmasabb a környék.
Ennek a hátránya csak annyi volt, hogy 1 kis közérten és 1 csütörtöktől szombatig üzemelő éttermen kívül, sehol semmi nem volt már nyitva. Mivel amúgy is úgy terveztünk és arra készültünk, hogy főzünk magunknak, nekünk ez nem jelentett gondot.


A környéken egyébként több kisebb-nagyobb túrát is tehetünk. Mi jártunk a Savica-vízesésnél (ez Szlovénia leglátogatottabb vízesése): itt 3 Euró volt a belépő, kiépített út visz fel, viszonylag sok lépcsővel és a látvány lélegzetelállító.


Voltunk a Mostnica szurdokban, a Voje völgyben és a Mostnica vízesésnél is (ezeket egy, kb 10-12 km-es körtúrával egyben meg lehet nézni). Itt is volt belépő, szintén 3 Euró fejenként.
A kutyákat egyébként mindenhol szívesen fogadták, szó nélkül beengedték őket, belépőt nekik nem kellett fizetnünk sehol. A Mostnica vízesés közvetlen közelében van egy kis büfé, ahol nagyon finom réteseket ettünk (hihetetlen jófej bocik társaságában, akik imádtak almát kunyerálni), ha valaki arra jár és teheti, mindenképpen üljön be oda egy kicsit megpihenni.

Utolsó teljes napunkon felvonóval felmentünk 1523 méter magasra, a Vogel-hegy sípályáira. Ide Ukanc településről jutottunk fel, kb 5 perc alatt felvonóval. A kutyákat itt is szívesen fogadták (szájkosár és póráz használata kötelező). 20 Euró egy retúrjegy egy felnőttnek és elvileg 4 Euró az ebek szállítása, de tőlünk a kutyák utazásáért nem kértek most pénzt. Útközben csodálatos a kilátás, ahogy a felvonó 1000 métert emelkedik néhány perc alatt. Mondjuk én, durva tériszonyosként, az életemért küzdöttem menet közben, de utólag már azt mondom, hogy megérte:)
A Vogelen a felvonó végállomásától is lehet még tovább túrázni, de ha nem szeretnénk messze menni, a sípályák lankáin (szezonon kívül persze) is simán el lehet sétálgatni 1-1,5 órát. A felvonó ebben az időszakban egyébként 30 percenként jár mindkét irányban.

Egy délutánt eltöltöttünk Bled-ben is, de őszintén szólva a Bohinj-i nyugalom után nehezen viseltük az ottani tömeget. A tó maga egyébként nagyon szép, de már a parkolóhelyet is vadászni kellett, és a part menti sétányon egymást kerülgették a turisták, még így október közepén is, úgyhogy mi végül nem maradtunk itt sokáig.

Az időjárással nagy szerencsénk volt, csak egy fél napot esett az eső, de az sem volt vészes. Mondjuk minden reggel ködre és hatalmas szürke felhőkre ébredtünk, de dél körül kitisztult az ég és kisütött a nap, néhány órára 15-20 fokra melegedett az idő.

Összességében teljesen beleszerettünk ebbe a környékbe és a hab a tortán, hogy kutyával is mehettünk bárhová, mindenhol fogadtak és elfogadtak minket.
A táj és a környezet lenyűgöző, kutyásként igazi paradicsom. Sok-sok rész maradt felfedezetlenül, úgyhogy biztosan visszatérünk még ide.