ORFŰ Nina, Füge és Mogyi ajánlásával

Szinte már hagyomány, hogy az év első hétvégéjét (megtoldva plusz 1-2 nappal) együtt töltjük valahol vidéken. Idén a választásunk Orfűre esett, és nem bántuk meg, csodás téli időnk volt, remekül éreztük magunkat.

Vízparti szállásunkat már egy hónappal az utazás előtt, egy szállásközvetítő oldalon keresztül lefoglaltuk. Külön jeleztük, hogy három közepes testű, vizslaméretű négylábúval érkeznénk, amennyiben ez nem gond. Elég nagy meglepetést okozott, hogy erre a megjegyzésünkre szállásadónknak az indulás előtti napon sikerült csak reagálnia, mégpedig azt, hogy ő valójában nem örül a három nagyobb kutyának, csak egyet, és azt is kistestűt, szokott engedni a házba (erről a szállás profilján sajnos nem volt infó). Majd közölte, hogy ő akkor plusz pénzt szeretne kérni az ebek miatt, illetve elmondta, hogy hova nem tehetik be a lábukat. Ezekkel mind nem is lett volna gond végülis, ha tudunk róla előre. 
A beszélgetés lefolytatása után gyorsan arra jutottunk, hogy ahol nem látnak minket szívesen négylábú társainkkal, oda inkább nem megyünk, így új szállás után néztünk. Szerencsére ebben az időszakban ez egyáltalán nem okozott gondot, hamar rátaláltunk a megfelelő helyre, ahol a tulajdonosnak nem jelentett gondot a három kutya.

A nehéz kezdet után, csütörtök kora este, kb. 2 óra autózást követően érkeztünk meg végül Orfűre. A ház nagyon szép volt, tiszta - rendezett, mindennel felszerelt és a tulaj még a kanapét is letakarta, jelezvén, hogy a kutyák felmehetnek, ha szeretnének.

Az Orfűi-tavak egyébként egy, az Orfűi-patak feldúzzasztásával, mesterségesen kialakított 4 tóból álló tórendszer. Mi a legnagyobb és talán legismertebb Pécsi-tó közelében szálltunk meg.

Másnap reggel borús időre és dermesztő hidegre ébredtünk. A környék nagyon csendes és kihalt volt. Mint kiderült, ezen a részen kevés az állandó lakos és nyaralók sem jönnek sűrűn az év ezen részén.
Első teljes napunkon körbesétáltuk a tavat. Az út nagy részén közvetlen a parton, kiépített járdán tudtunk haladni, de egy kis részen a főút mellett kellett sétálni. A tó körül szinte végig part menti házak és a hozzájuk tartozó stégek sorakoznak. Mi most maximum 2-3 horgásszal találkoztunk, de tavasztól őszig biztosan nagy a pecás élet.
Kb. 1,5 óra alatt körbe is értünk, a távolság valahol 5 - 6 km között lehet.

Mivel séta közben feltűnt, hogy futókör van kijelölve a tó körül, úgy döntöttem délután Fügivel ketten visszatérünk és futva is megkerüljük a tavat. A háztól elindulva és oda visszaérkezve, nagyjából 7,5 km-t tettünk meg. Az út alatt néhány, a vízen úszkáló hattyún kívül senkivel sem találkoztunk, hihetetlen szép és nyugis volt a táj. Füge nevében nem beszélhetek, de én nagyon élveztem a futást.

A következő (szombat) reggelen masszív hóesésre ébredtünk. Az amúgy is gyönyörű táj még különlegesebbé vált, ahogy belepte a hó. Ismét elindultunk a kutyákkal, szerettünk volna egy néhány órás, nem túl nehéz túrát tenni a környéken.
Sétánkat ismét a Pécsi - tó partján kezdtük, majd egy kb. 5 perces erdőszéli, útmenti séta után elértük a kisebb Orfűi-tavat. Itt nem tudtunk lejutni a partra, mivel a tó körbe van kerítve, nyáron népszerű strand működik itt, mindenféle sportolási lehetőséggel. Végül arra jutottunk megkerüljük, így találtunk rá a tó mögött lévő Malommúzeumra, ami az év ezen időszakában sajnos zárva tart. De, mint a kitett táblákat elolvasva kiderült, itt található hazánk egyetlen, működési engedéllyel rendelkező vízimalma.

Innen tovább indultunk az erdő irányába. Egy kis séta után olyat láttunk, amire nem számítottunk. Mintha egy mesebeli helyre keveredtünk volna: a szünet nélkül szakadó hóban egy "beton tulipán" tárult a szemünk elé, mellette egy közel 10 méteres sziklafal lábánál pedig egy forrás. A forrás egyébként a Vizfő-forrás, a betonszerkezet meg a hozzá tartozó forrásház (szivattyú-gépház), mely egykor ivóvízzel látta el a környéket. Sajnos az egyedülálló építményt csak szervezett formában, meghatározott időpontban lehet látogatni, de kívülről is lenyűgöző látványt nyújtott.




Ezután tovább sétálgattunk még a környéken, élveztük a tájat és a hóesést.


Szállásunkra visszafelé tartva, ismét egy különlegességre bukkantunk: a Sárkány-kútra. A legenda szerint a területen valamikor egy sárkány élt, aki egy vihar miatt csapdába került a barlangjában és azóta is ott él. És hogy minderre mi a bizonyíték? Az, hogy időről-időre a sárkány megfürdik a barlangban lévő sziklamedence vizében, ilyenkor kinyomja a vizet a barlangból és egy forrás tör a felszínre. Egyesek szerint még a lubickolását is lehet ilyenkor hallani. :)
A nagy séta után visszaértünk a házba és kipihentük magunkat.

Sajnos másnap már indulnunk kellett haza, de menet közben még "beugrottunk" a havas Pécsre is,  ahol szikrázó napsütésben sétáltunk egy jót.


Igazán szép és kellemes hosszú hétvégét töltöttünk Orfűn, ajánljuk mindenkinek!