A Rám-szakadék kutyával

Dömös-Rám-szakadék-Dömös körtúra: kb. 8 km, kb. 3 óra. Kalandos, de csodás közös élmény!

Rövidebb kirándulásokra is úgy készülünk, hogy mindig van nálunk:

• víz, víz, víz
• jutalomfalat
• nyakörv és hám opció
• oltási könyv

Így érkeztünk most is Dömösre. Dömös egy csodálatos hely a Dunakanyarban, kicsit labdáztunk a parton és úsztunk a vízben, majd elindultunk az erdő felé. Gyerekkori emlékeim voltak csak a Rám-szakadékról, nem tudtam, hogy kutyával mennyire járható, de úgy voltam vele, hogy megnézzük, maximum visszafordulunk és más irányt választunk.

A Szent István utcán indultunk felfelé, itt van egy kút, ezt kihasználtuk, ittunk és újratöltöttük a kulacsainkat. Hamarosan elértünk egy kis hídhoz, ami átvezetett minket a mellettünk folyó Malom-patak másik oldalára, kezdetét vette az erdei túránk. Az út jobb oldalán egy vendégház üzemel, sok-sok állattal a kertben, akinek a kutyája nem látott még lovakat, az készüljön fel! :)

Rövid sétálás után elértük a Szentfa kápolnát és a mellette lévő pihenőhelyet, innen a zöld jelzést követve egyre kalandosabb lett az utunk.

A patak mellett, a víz folyásával szembe haladtunk, az út egyre szűkebb lett, sziklákon kapaszkodva egyensúlyoztunk. Viszonylag sokan választottuk ezt a célpontot a hétvégén, és Nina végig pórázon volt, hogy ne zavarja, ne ijessze meg a többi túrázót. Egy futópóráz és egy hám könnyítette a kirándulásunkat. A futópóráz azért jó, mert a derekamra van kötve, így mindkét kezem szabad, tudok egyensúlyozni és kapaszkodni is, ahol szükséges. A hám pedig azért, mert nagyobb felületen fogja meg Ninát és nem a nyakánál, hanem a testénél. A legnagyobb kihívás azt volt elérni, hogy Nina ne a saját tempójában haladjon, hanem lassítva kicsit, velem együtt. A sziklás, vizes, sokszor csúszós részeken nem volt egyszerű átmászni, de valahogy Nina érezte, hogy közös feladatban vagyunk, nagyon okosan és ügyesen vettük az akadályokat. Sokszor dícsértem és igyekeztem jó ritmusban ráerősíteni arra, hogy lassan, finoman.:D

A meredekebb részeken fém kapaszkodókkal segítik a túrázokat és van három helyszín, ahova létrákat szereltek fel. A létra Ninát teljesen összezavarta. Sem mellette, sem rajta nem mert felmenni. Egy kedves család segített nekünk, akik fentről elkapták Nina hámját, én pedig alulról támasztottam, így végül egy kis lendületadással fel tudott ugrani. A második létránál ugyanez volt a helyzet. A harmadik létránál az egyik túratárs észrevette, hogy bal oldalon van egy kis luk a sziklák között. Nina pont átfért rajta, úgyhogy itt elengedtem, kikerülhette a kis létrát és annak a tetején megvárt, amíg felértem. Nagyon büszke volt magára.:)

Innentől már inkább egy szokásos kiránduláshoz hasonlított az utunk, a zöld jelzésről áttértünk a sárga jelzésre és azon csorogtunk vissza Dömösre. Ott találkoztunk Petivel és lementünk még egy jól megérdemelt csobbanásra a Dunapartra.

Szuper élmény volt, a Pilis még mindig meseszép és csupa kedves emberrel találkoztunk. Ezúton is nagyon köszönjük a Beloianniszi családnak a segítséget!:)

Összegezve:

• A Rám-szakadék kutyával (is) izgalmas kaland!
• Hámot és futópórázt vigyetek magatokkal!
• Ha a kutyátok nem kecskeügyességgel közlekedik a sziklákon, akkor készüljetek rá, hogy a létráknál fel kell emelni, vagy ha póniló méretű, mint Nina, akkor két emberre is szükség lehet, egyre aki fentről, egyre, aki lentről segíti.
• Ne felejtsetek el gyönyörködni a Pilisben!

Lia