Az utolsó kezdő agility versenyünk Fügével

A 2017-es agility versenyszezonunk nem indult könnyen. Az év elején két versenyre is neveztünk, de sajnos egyiken sem sikerült elindulnunk. Végül az október 21-i Őszi Agility Murin (Tordas Zoo szervezésében) sikerült rajthoz állnunk.

Történt mindez azért, mert az év első felében valahogy minden verseny amire neveztünk, olyan időpontra esett, amin végül valamilyen más elfoglaltságunk akadt. Ezen dolgos hónapok alatt sajnos az edzésekre sem maradt idő. Összességében kihagytunk kb. fél évet.
Természetesen, ahogy minden más sportágban, a kutyás agilityben is elengedhetetlen az edzettség, ezért nem is neveztünk nyáron egy versenyre sem.
Az ősz közeledtével összekaptuk magunkat (igazából én, nyílván nem Fügén múlt… :-)) és újra elkezdtünk edzeni. Annak köszönhetően, hogy rendszeresen járunk futni Fügével és Mogyival, az állóképességünket sikerült megőriznünk szerencsére. Pár hét közös munka után visszajöttek a tanultak és kezdtem úgy érezni, hogy itt az ideje újra megmérettetni magunkat. A kis csapat tagjai, akikkel edzeni járunk, nem voltak ilyen hanyagok a nyáron és nagyon szépen fejlődtek ez idő alatt, emiatt kicsit irigykedtem is. Vannak, akik már A1-es versenyeken is indultak, pedig később kezdtek el agilityzni, mint mi Fügével. Persze nincs ebben semmi furcsa, hiszen a sportban a kitartó és kemény munka mindig meghozza az eredményét.

Az októberi kupán még kezdő (A0) kategóriában indultunk, hogy visszarázódjunk kicsit és megnézzük hogy állunk. Igazából ez még a belépő szint előtti kategória (egyszerű vonalvezetésű pálya, nehezebb akadályok − szlalom, palló, hinta − nélkül), ahol kipróbálhatjuk magunkat négylábú sporttársunkkal. Ebben a kategóriában bárki elindulhat kutyájával, de azért itt is szükség van már képzettségre, mert akár 15-20 akadályból álló pályát is kaphatunk. 

Már a verseny előtt kitűztük azt a célt, hogy kezdő helyett A1 kategóriában induljunk még idén (a november 19-ei versenyre már ebbe a kategóriába neveztünk). Az A1 az első hivatalos szint a sportágban, itt már minden típusú akadállyal találkozhatunk.

Füge méretében (3 méret létezik, marmagasság szerint: Mini, Midi, Maxi) azaz a Maxiban összesen 8 induló nevezett a versenyre. Nagyon izgultam, elég korán keltünk és nem is aludtam sokat. Igazából mi voltunk az elsők, akik odaértek a versenyre. Szegény Marcsi és Mogyi nem is értették hova sietünk ennyire, de legalább nem késtünk :-). Az izgalomnak, vagy versenyláznak sokféle formája van és mindenkiből mást hoz ki. Belőlünk aznap úgy gondolom a legjobbat sikerült kihoznia. A rosszabb hatás alatt azt értem például, hogy a gazdik eltévesztik az akadályok sorrendjét, de a kutya is megérezheti rajtuk a negatív feszültséget és bizonytalan vagy engedetlen lesz. Több mint 20 évig versenyszerűen kézilabdáztam és ezért talán van egy kis előnyöm a “drukk” kezelésében (kezdő szinten biztos). Fel kell készülni lelkiekben és csak a feladatra koncentrálni, megpróbálni kizárni a külvilágot. El kell hinnünk hogy meg tudjuk csinálni és el kell hitetnünk ezt a kutyánkkal is, mert neki határozott, magabiztos útmutatásra van szüksége. Tényleg nagyon összetett és szép sportág az agility és itt is majdnem minden fejben dől el. Persze egy csipetnyi szerencsére is szükség lehet, ami segített is minket aznap, mert sikerült mindkét futamunkban (1. és 2. hely) dobogóra állnunk.

Nagyon jó érzés a dobogóra fellépni (mindegy melyik fokára) bármilyen versenyről is van szó. Nekünk Tordason lehet azért sikerült, mert nem az volt a célunk, hogy nyerjünk “csak” szerettünk volna egy jó iramú, ha lehet hibátlan futamot futni. Sikerült, kettőt is! :-)

Beleszerettem ebbe a sportágba, mert ez is csapat sport, csak itt a kutya és gazdája a “csapat” (vannak persze csapat számok is: sok kutyus több gazdival, de erről talán majd legközelebb…). Hatalmas jelentősége van az összhangnak és a kommunikációnak, ami nekünk nagyon megvolt Fügével azon a szombaton. Szerencsém van a kis “játék pitbullal”, mert fizikailag és pszichésen is jó anyag, ahogy szokták mondani. Nagyon figyel rám és jól olvassa az utasításaimat, ami néha kalimpálás ugyan, de azért napról napra fejlődünk. Ami talán a legfontosabb, hogy most már Fügén is látom hogy élvezi az edzéseket és most először talán a versenyen is láttam rajta, hogy ez neki is fontos és jól érzi magát.

Az agility szabályzatról és versenyekről bővebben itt olvashatsz.

Márk