Valaminek a vége, az valaminek a kezdete...

Újra jelentkezünk egy kis agilityvel. Lassan eltelik a nyár és már szinte messzinek tűnnek a tavaszi versenyek is amiről legutóbb írtam.
Igazából nem emelnék ki komolyabb eredményt. A nyár kicsit lazábban telt voltunk egy-két versenyen, de ezek nem sikerültek felejthetetlenül. Még tavasszal március-áprilisban volt alkalmunk közelről is betekinteni a válogató versenyekbe Székesfehérváron és Tárnokon, ahol EO (European Open) és VB (FCI Agility Világbajnokság) keretbe kerülésért versenyeztek a legjobbak. Ezeket a Magyar Agility Sport Bizottság szervezte, a lebonyolításról a nevezési illetve verseny szabályzatról itt: http://www.agility-sportbizottsag.com/valogatok.html olvashattok részletesen. Az EO és VB közötti leglényegesebb különbség, hogy az EO Open azaz nyitott, és el lehet indulni keverék kutyával is. Minden ország számára meg van határozva egy versenyzői létszámkeret, amit az adott ország szövetsége delegálhat a versenyre. Ezekért a helyekért versengtek a párosok két hétvégén keresztül.

A válogatott (fotó - Magyar Agility Válogatott facebook oldala):

Mi nem terveztük még a “ringbe” szállást, de mint kiderült nem is indulhattunk volna. A VB-ről, mivel Füge felmenői egy kicsit sem nemesek vagy kékvérűek, eleve kiestünk (itt csak törzskönyves kutyával lehet indulni). Az EO azért bevallom őszintén izgatta a fantáziámat, mert itt nem a származás vagy fajta hanem a teljesítmény számít. Sajnos egy számomra mai napig érthetetlen szabályozás miatt ezen sem indulhattunk volna, még ha tudjuk teljesíteni az elvárásokat. Mert: “Nem indulhat EO-n vágott fülű/farkú kutya, akkor sem, ha a csonkolás egészségügyi okokból történt. Amennyiben a kutya így született orvosi igazolást kell benyújtani.”  Értem én hogy a csonkolás (Pl: dobermannok és pitbullok füle, vagy spánielek farka) nem elfogadott és egyet is értek vele, de vannak esetek amikor ez tényleg szükséges (a balesetekről nem is beszélve). Mi Füge fülével évekig küzdöttünk, mert mindíg kisebesedett és vérzett a vége, így végül az lett a megoldás hogy le kellett vágni a végéből jónéhány centit… 

A válogatókon érezni lehetett a szokásosnál magasabb feszültséget és még legjobbakon látható volt az izgalom. Elég bonyolult pontrendszer szerint összesítették a két versenyhétvége eredményeit, de itt valóban csak azok a párosok kerülhettek be a válogatottba, akiknek megvolt a kellő rutinjuk és megfelelően tudtak koncentrálni. A versenyen látottak után és mert sok kedvencünk is bekerült a csapatba, Marcsival úgy döntöttünk élőben is megnézzük majd a Magyar csapatot Ausztriában, Bécstől nem messze. (A FCI világbajnokság októberben Svédországban lesz). A Európa Bajnokság gyönyörű környezetben egy hatalmas lovas parkban volt. A versenyre 47 országból érkeztek a felvezetők és kutyáik. A finálé napján érkeztünk és látva a korábbi selejtezők eredményeit nagyon vártuk ezt a napot. Többen is bejutottak a Magyar csapatból a döntőkbe. Hihetetlen kánikula volt aznap és a megelőző napokon a selejtezőkön is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek a nagy meleggel. Nagyon sokan voltak a Magyar csapattal személyesen is a pálya szélén. Igazán izgalmas és rettentően technikás pályákkal álltak elő a bírók ami nagy csatákat hozott a döntő napján. Sajnos a Magyar csapatból sokaknak nem jött ki a lépés aznap, de voltak gyönyörű futamok csapatban és egyéniben is (eredmények itt: https://www.eo2018.at/results). A szervezés a légkör a selejtezőkben elért magyar eredmények is mind-mind arra sarkaltak, hogy még komolyabban vegyük Fügével a sportot. 

Egy kis ízelítő:

El is határoztam hogy az októberi Magyar Bajnokságon elindulunk és a cél a vasárnapi döntőbe való bejutás volt. Neveztem pár versenyre augusztusban, szeptemberben, de az élet sajnos  közbeszólt.

Észrevettem, hogy Füge néha furán mozog és volt hogy húzta az egyik hátsó lábát. GÚgy gondoltam érdemes megvizsgáltatni egy orvossal, mielőtt komolyabban elkezdjük terhelni. A röntgen vizsgálat kimutatta, hogy komoly probléma van sporttársam gerincével. A csípőjéhez közeli csigolyái elkezdtek összecsontosodni, ami miatt fájdalmai is voltak. Egyszóval az agility és az ugrálás (legalább is versenyzői szinten) orvosilag nem javallott. Nincs mit tenni, Fügének abba kell hagyni a versenyzést. Mivel 5 éves és még sok-sok év áll előtte semmi kép sem szeretném őt “bántani”, vagy olyat csinálni vele, amitől fájdalmai lehetnek (a hosszú távú következményekről nem is beszélve), így azonnal abbahagytuk az edzésmunkát. Nem szeretném szépíteni, egy kicsit összetörtem. Fügével együtt szerettünk bele az agilitybe és most hirtelen abba kell hagyjuk. Még egy dobogós hibátlan futam kellett volna és felkerülhettünk volna a “csúcs kategóriába”, A3-ba. De Füge visszavonult, és összességében egy igazán szép kis “karrier” áll mögöttünk, amire nagyon büszke vagyok!

A “sokk” után Marcsi felajánlotta hogy “fussak” én Mogyival és próbáljak vele versenyezni. Az ajánlatot nem utasítottam vissza és el is kezdtük a közös munkát. Szinte elölről, de igazából egyikünknek sem kell a nulláról kezdenie. Belevágtunk, lelkesen járunk edzeni Mogyival. Alkalmanként elkísér minket Marcsi és Füge is, de ők csak szigorúan “buliból” (Fügének az akadályok 5 cm magasak és a zónások is kimaradnak), mert formában kell maradnia hogy hosszú és boldog élete lehessen velünk! 

Szeptember 15-én lesz Mogyi első versenye (A0-kezdő), drukkoljatok nekünk, majd jelentkezünk a beszámolóval ;-)

Márk